Kopasz az almafa,
    sárga.
Leszállt az alma,
    kosárba.

Kaszálón ökörnyál
    lebben,
fakul a fű torzsa
    csendben.

Üres a szilvafa,
    árva,
ágait kék égre
    tárja.

S hol van a szőlőhegy
    kincse?
Elnyelte nagyhasú
    pince.

Mezőről hol van a
    boglya?
Szénapadlásnak
    foglya.

Szilva fő az üstben,
    lesz már
kenyérre, tésztába
    lekvár.

Padláson színarany
    szalma:
itt puhul a piros
    alma.

Puszta a kert,
    a mező, a határ,
a nyár, jaj, a nyár odavan már –
    jön a tél, jön a tél,
       de tele a kamra,
          a pince, a padlás
    tele a hiu, a magtár.