Eleink, miután letelepedtek a Kárpát-medencében, a földművelés mellett főleg állattartással foglalkoztak. Az ősi magyar életformához szorosan kapcsolódott az állattartás, mely napjainkban már egyre kevesebb hangsúlyt kap. Egyes vidéki falvakban még megtalálhatóak az önellátó gazdálkodás jegyei: az emberek haszon állataiktól nyerik a húst és a tejtermékeket.

 

      Régen a földművelésben is jó hasznát vették az igavonó állatoknak: az ökröket meg a lovakat az eke elé fogták, úgy szántottak. Az állattenyésztés fő formája a rideg, vagy más néven a szilaj állattartás volt. A juhokat Szent György napján (április 24.) hajtották ki, és őszig, Szent Mihály napjáig (szeptember 29.) kint voltak a legelőn.

 

Birkanyáj                

Karikás ostor

     Rájuk a pásztorok vagy juhászok vigyáztak hű segítőikkel, a pásztorkutyákkal, valamint terelőeszközeikkel a karikás ostorral és egy hosszú bottal.

(Megjegyzés: a pásztorok állatokat őriztek, a juhászok is, de ők konkrétan a juhokra vigyáztak.)

 

 

 

     A juhászok nagy bő subát, vászoninget és vászon gatyát hordtak. Vászonruhájukat juhtejjel kevert zabszalmába áztatták, majd kiterítették, s hájjal kenegették, így az nem engedte át a vizet, ha esett az eső. Rendkívül értettek a juhok bőrének kidolgozásához, melyekből ködmönt, mellényt, bocskort és az előbb említett subát készítettek.

 

 

Magyar pásztor    

      A pásztorok feladata tehát az állatok őrzése, legeltetése és ellátása volt, melyből alaposan kivették a részüket a pulik, a komondorok és a kuvaszok. Mindhárom kutyafajta ősi magyar, és valószínűleg a Kárpát-medencében való letelepedés során került őseinkhez. A puli főleg a tereléssel foglalkozott, a két utóbbi inkább a nyáj ragadozóktól, tolvajoktól való megvédésével.

Puli

Komondor

Kuvasz

     A nagyobb nyájakra vigyázó pásztorokat a számadó vezette, az ő helyettesét nevezték öregbojtárnak, utána pedig rangsorban a bojtárok következtek. A pásztorkodás mint hagyományos családi foglalkozás, apáról fiúra szállt.

     Megemlíthetjük még a kondást is, aki a disznókat őrizte, a csikósokat, akik a ménest, és a gulyásokat, akik a szarvasmarha gulyákra vigyáztak.

     A pásztorok kedvenc időtöltése a fafaragás volt, legszívesebben a kecskerágító fából, galagonyatüske-fából, vadalma-, szilva- és szelencefából, somfából faragtak. A puha hársfa jó alapanyaga volt a birkarovásoknak, ostornyél készült a disznótüsfából. Gyertyánfából kapanyelet, vadkörtéből kanalat faragtak, a berekfa pedig kiválóan alkalmas volt pipának.

 

 

 

Pipa faragott díszítő motívuma

      Leghasználatosabb pásztor-szerszám a kés, pásztori nyelven: a bizsók volt, mellyel dombormívű virágot faragtak holmijukra a pásztorok. A kész tárgyakat lenmagolajjal dörzsölték be, hogy jobban kiadják a színüket illetve a motívumokat.

     A díszítés másik fajtája a karcolás vagy bemetélés. A fát szép simára dörzsölték, majd éles késsel különféle mintákat metéltek bele. A mintákat színezték is, melyhez hársfa fogácsot égettek, abba kevés olajat kevertek, s ezt használták a bedörzsöléshez.

 

 

Faragott pásztorbotok     

     Szabad tűzön, bográcsban főzték egyszerű ételeiket, melyek hozzávalói általában tészta (pl. tarhonya, lebbencs), krumpli, szalonna, ritkán hús és vöröshagyma voltak. Két kedvencük, a slambuc (öhön, öreglebbencs) és a pásztortarhonya receptjét alább olvashatjátok.

Slambuc (öreglebbencs) receptje

Hozzávalók: 70 dkg burgonya, 25 dkg lebbencstészta, 10 dkg füstölt húsos szalonna, só, 15 dkg füstölt kolbász, 1csípős zöldpaprika.
A szalonnát apró kockákra vágom és a bográcsban félig kiolvasztom. Szép sárgára pirítom rajta a tésztát, majd beledobom a felkockázott krumplit, illetve a felkarikázott kolbászt. Felöntöm annyi vízzel, hogy 2-3 ujjnyira ellepje. Belekarikázom a zöldpaprikát, megsózom és kis lángon – ha lehet lefedve – puhára főzöm.

(Más receptek felsorolják a hagymát, a pirospaprikát és a paradicsomot is hozzávalóként.)

Pásztortarhonya

Hozzávalók: 10 dkg füstölt szalonna, 30 dkg tarhonya, 80 dkg burgonya, 1 nagy fej hagyma, 1 kk. pirospaprika, só, 2 zöldpaprika, 1 paradicsom, negyedkiló füstölt kolbász.
A szalonnát apró kockára vágom és a bográcsban kiolvasztom, sárgára pirítom rajta a tarhonyát, majd az apróra vágott hagymát, rászórom a paprikát és felöntöm 1 dl vízzel. Hozzáadom a paprikát, a paradicsomot, felkarikázva. Sózom, majd megkevergetem és felengedem 1 liternyi vízzel. Felforralom, majd időnként megkevergetve puhára főzöm. Jó étvágyat!

Összeállította Márton Györgyi, Budapest
(Képek forrása: Néprajzi Lexikon)

      Amennyiben másoknak is szeretnéd ajánlani ezt a cikket, kérem, linkelj hozzá, és ne másold át saját weblapodra, blogodba!  Köszönöm.