December – január – február:  ezek a téli hónapok Európában és Észak-Amerikában.  Lehet hideg, lehet enyhe, lehet havas, lehet lucskos.  Hóembert építünk, sielünk, szánkózunk, hógolyózunk.  Várjuk a Mikulást és a karácsonyt, majd a télutó eljöttével örömmel fogadjuk a tavasz első virágait és madarait.

A téli ünnepkörrel kapcsolatos cikk (Luca-nap, Mikulás, karácsony, Újév és kézműves ötletek) itt található.

 

Kovács András Ferenc: Csillagcsengő

Jégcsap csendül, jégcsap cseng –
csillagcsengő égen leng.
Jégcsap csücskén csüngő nesz –  
csilló neszből csengés lesz.

Jégcsap csücskén fény csendül –  
égen csüngő szél lendül…
Jégcsap csörren, csilló csend –  
csokros csillagcsengő cseng.

     A tél három hónapjára így is hivatkozhatunk: 
december
= télelő = Karácsony hava;     január = télhó = Boldogasszony hava;     február = télutó = Böjtelő hava

     Kányádi Sándor az erdélyi Küküllő folyó(k) (Nagy-Küküllő és Kis-Küküllő) átalakulásán keresztül érzékelteti e három hónapot. 
     Milyen csodálatos a magyar nyelv!  Még arra is van szavunk, hogy a víz vékonyan befagy: szajzik.  Amikor pedig megfagy a víz teljesen, akkor beáll.  És hogy csökken a fagyás?  Enged.
     (Mátyás-nap: február 7.  Az ehhez a naphoz kapcsolódó időjóslás így szól: ha talál jeget, töri, ha nem, csinál.)

Kányádi Sándor 
Télelő

 
Szajzik a Küküllő:
hártyavékony jéggel
szegte be a szélét
a zimankós éjjel.
 
Kétoldalt a fűzfák
ezüst-zúzmarásak,
és olykor a ködtől
egymásig se látnak.
 
Hová lett a nyári
kedve zubogása?
Már a nap sem jár el
fürödni a gátra.
 
Legfönnebb úgy déltájt
hunyorít a vízre,
de még ő is mintha
fölötte elnézne.
 
Csak megkönyörül majd
valamelyik éjjel,
és bevonja véges-
végig ezüst jéggel.

Kányádi Sándor
Tél

 
Beállt a Küküllő,
jégpáncél van rajta.
Nagy csönd van, elveszett
egészen a hangja.
 
A lovát úsztató
nyári kis legényke
korcsolyázni jön most
az arasznyi jégre.
 
Havasak a fűzfák,
mindenütt csak hó van.
Megcsillan a vén nap
mosolya a hóban.
 
Jégcsapok díszítik
a megdermedt gátat.
Vacog minden, ám a
halacskák nem fáznak.
 
A jég alatt versenyt
verseny után tartva,
készülnek a fűzfát
zöldítő tavaszra.

Kányádi Sándor
Télutó

 
Enged a Küküllő:
helyen-helyen kásás,
jégtörő csákányát
próbálgatja Mátyás.
 
Legelőbb a gáton
mélyeszti a jégbe,
pillogatva buggyan
ki a víz a fényre.
 
Bajszot pödörint egy
tavalyi fűszálból,
óvatos egérként
lesurran a gátról.
 
Előbb cincogatva,
aztán kacarászva,
zendít a Küküllő
csengő csobogásra.
 
S mintha valahol már
furulya is szólna:
ébrednek a fűzfák
nagyokat nyújtózva.

 

 

Téllel kapcsolatos irodalom:

Téli versek és mondókák
Gazdag Erzsi: Tél a falun
Hárs Ernő: A tél betűi

Tóthárpád Ferenc: A hóember
Tóthárpád Ferenc: A hóember és a kalucsni
Tóthárpád Ferenc: A szél és a hóember
Tóthárpád Ferenc: Rianás

Zelk Zoltán: Hóember

Ember, ember, december

Téli mesék és történetek
Bakó Ágnes: Kutyaszánon
Donászy Magda: Hó Kató

Móra Ferenc: A szánkó

Pataki Edit: Gerlice otthona

Kányádi Sándor: Ül a tél a hegy tetején

Read more: https://www.operencia.com/tag/t%C3%A9li%20versek#ixzz18qhXxISm