Álomország tengerpartján,
egy manógyár működött.
Kis manócskák gyártották
az álmot hozó mű-ködöt.
Ám a mű-köd nem olyan volt,
mint egy hűvös lehelet,
hanem olyan, mely elaltat,
minden álmos gyereket.
Meglátod, majd mesém végén,
álom manó rád talál,
álomködöt fúj szemedre,
s elszenderülsz mára már.
Amíg alszol, álom manó
vigyáz majd az álmodra,
s úgy érzed, hogy akit szeretsz,
mind ott lesz majd álmodban.
Feküdj csak le, s a párnádra
hajtsd le buksi fejedet.
Megérkezett manóktól,
az álmot hozó lehelet.
Karod, lábad elnehezül,
lecsukódik a szemed,
meseszánján megérkezik,
a jó öreg Képzelet.
Ő fog most már elkísérni
végig, hosszú utadon.
Sok kalandban lesz majd részed,
s elkerül az unalom.
Ülj csak fel a meseszánra,
– messzi földre elrepít,
bejárhatod a világot,
– vissza sem térsz reggelig!
Száll a szánkó, mert húzza egy
tűzről pattant, parázs ló,
– kit az égen, fent repülni,
tanított egy varázsló.
Megkerülitek a Holdat.
A Hold fénye nem vakít.
S lám a Holdon megpillantasz,
integetni valakit.
Olyan ismerős az arca,
– ugyanolyan, mint neked,
és most végre felismered,
– tükörképed integet!
Visszaintesz, – ám a szánkó
tovább repül, meg nem áll.
A Tejúton száguld veled,
mintha csillag lenne már.
Hullócsillag, ami repül,
csak hát éppen felfele.
Álomország határáig
eképp juthatsz el vele.
Álomország kapujában
várnak már az angyalok.
Egyik zenél, hárfán játszik,
másik körbeandalog.
A szemében mosoly bujkál,
szemedbe néz, s felkacag.
Felkap, feldob, és te repülsz,
mint az égi madarak.
Együtt szálltok fenn az égen,
Te, s persze az angyalok.
Álomország túl nagy ahhoz,
hogy bejárhasd csak gyalog!
Repülsz, repülsz könnyű szárnyon,
elrepít a képzelet.
Tudod milyen boldog lennék,
ha ott lehetnék én veled?
Ám most te rád vár a csoda,
Álomország téged vár.
Manócskák nyüzsögnek benne,
mulatnának régen már.
Angyal zenekar, ha játszik,
minden lélek táncra kel.
A meghívód meseszán volt,
így jöttél e bálba el.
Szól a zene, indul a tánc,
sok sok kis láb toporog,
kéz a kézben körtánc indul,
minden szív együtt dobog.
Könnyed lépés jobbra-balra,
oly gyorsan megtanulod.
Másoknak is tanítsd majd meg,
ha emlékszel, ha tudod.
Forog a tánc körbe-körbe,
varázsos a pillanat,
gyorsan szállnak itt az órák,
sajnos időd elszaladt.
Megérkezik álomszánod,
és az öreg Képzelet.
Csomagold be ezt az álmot,
s otthon elmesélheted.
Visszaülsz a meseszánra,
parázs lovad szállni kezd.
Leszánkáztok a Tejúton,
jó volt kipróbálni ezt!
Lassan, lassan földet értek,
s véget ér az éjszaka
Kedveskedve ébresztget
az Anyukádnak szép szava.
Reggelinél meséld majd el,
merre jártál álmodban,
bár lehet, hogy ezt a mesét
én is csak úgy álmodtam…