Anyukám egy napon
kézen fogott engem.
Mondta: – Itt az idő,
óvodába mennem.

Kicsit féltem ugyan,
de kíváncsi voltam,
– Na jó, én nem bánom,
indulhatunk! – szóltam.

Ott, az óvodában,
óvónéni várt rám.
S láttam sok kis arcot,
– tán magamat látnám?

Néhányuk megszeppent,
na de mind kíváncsi,
Ők is pont most kezdtek
Óvodába járni.

Kis székek, asztalok,
voltak a teremben,
a polcon sok játék,
sorakozott rendben.

Aztán Anyu mondta,
– neki el kell menni!
Próbáljak meg bátor,
kis óvódás lenni.

Érezzem jól magam,
viselkedjek szépen,
délben majd egyem meg,
a finom ebédem.

Játsszak társaimmal,
s az idő elszalad,
s Ő majd siet értem,
itt legyen hamarabb.

Sok új dolog várt rám,
mert az Ovi csodás.
Valahogy így történt,
így lettem óvodás.

http://versek.aranyosiervin.com