Megtekintések száma: 2 412
Megy a Felhő fönn az égen,
fütyörészve, szép kövéren.
Bizony nagyon lóg a hasa,
lassan ér hát ezért haza.
Egy tó fölött megáll mégis
– Van még idő estebédig –,
tükörképét nézi hosszan,
föl is kiált jó hangosan:
„Nem is vitás, ki a legszebb:
enyém ez a pompás termet.
Aki látott egyszer engem,
nem lehet, hogy mást szeressen!”
Örömében hasa remeg –
indul tovább, elégedett.
Fütyörészve, szép kövéren
megy a Felhő fönn az égen.
Arra visz a Szélvész útja,
ordít, süvít zúgva-búgva:
„De kövér vagy! S hű, de rusnya,
felhők közt a világcsúfja!”
Közeledve, távolodva
komisz Szélvész ezt harsogja. –
Áll a Felhő megszeppenve,
borús lesz az arca, kedve.
Szipog – pedig nem akarja,
könnyes már a szeme sarka.
Bánatában sír a Felhő
– ezért dől most ránk az eső.
Kapcsolódó bejegyzések
Nevet fenn a felhő,kacsingat a nap,huncut mosolyukbólszivárvány fakad.Lenn a réten sok-sok gyerkőc,mint a csodát, úgy lesi!Hol kezdődik, s hol tűnik el?Ezer szempár keresi! Itt a vége, onnan indul?Onnan indul, s ide tart?Esőcseppben tündökölvecsúfolja a zivatart!Azt hittem, hogy majd elérem,ám hiába szaladok,és hiába kérem innena felhőt és a napot.Csípje csalán! Veszett…
Fut egy fiafelhő, fut, fut fent az égen.Dühös szél kergeti, hajszolja már régen.Megharagszik, de meg ám a kis suttyó felhő. Gondol egyet, s hirtelen óriásra megnő.A nagy égi zuhanyon csavar egyet bátran,s üldözője prüszköl már lent a pocsolyában.
Csireg-csorog az eső, pityereg a kis felhő. Ne pityeregj kis felhő, örül neked a mező! Szomjazik itt minden virág, esőre vár már a világ. Lubickol a katica, vizet szürcsöl a csiga. Kivirult a rét is, felvidulok én is.
