Mint mikor a magokból zsenge csíra fakad,
úgy kezdődött számunkra az iskolai lét.
Lassan kezünk nyomán formálódtak a szavak,
megismertük az írás, olvasás örömét.
Rácsodálkoztunk egyaránt rosszra és jóra,
voltunk mintagyerek, s égetni való kamasz,
néha nem hallgattunk az okító, feddő szóra,
de tudtuk, a gaztett és a csíny nem ugyanaz.
Mert csínytevők lehetünk olykor mindahányan,
de a huncutság biztos kamaszkori tünet…
Tanulni, felelni is kell az iskolában,
ám az órák között feltölthet egy kis szünet.
Ha elkövettünk bármi pajkosságot, vétket,
tudjátok, az egyik sem gonoszságból fakadt.
Lehet, pár perc múlva már bántuk az egészet,
de nincs delete gomb, ami megtörtént úgy marad.
Emlékeztek tán, kedves, szigorú tanárok;
ti is voltatok bohó, rakoncátlan gyerek.
A vagányság sokszor jól jön, de néha átok…
Van, hogy az egyik szem sír, de a másik nevet.