Ismerkedtünk a számokkal,
betűrengeteggel,
s mi is olyan korán keltünk,
mikor a Nap kel fel.
Kiolvastunk minden könyvet,
mit a táskánk rejtett,
az írásunk napról napra
egyre szebb és szebb lett.
Szorgos kezünk fest és színez
– szinte sose fárad.
Rajzainknak szüleink is
csodájára járnak.
Tornaórán sincs lazsálás,
oly fürge a lábunk,
ugrik, szökken, mint a szöcske,
szinte meg sem állunk.
Iskolánk, egy kis időre
búcsút intünk néked,
de ne aggódj, visszatérünk,
nem hagyunk el végleg!
Pihenjen most asztal, tábla,
füzet, radír, kréta,
tudjátok, a diákoknak
szünet is jár néha!
Úszás, tábor, napfürdőzés…
ám, ha őszbe érünk,
tudjuk, nagyon hiányzol majd,
s újra visszatérünk.
(2012. május 11.)