Tanuljunk egy Magyarországon élő vonulómadárról, a gólyáról! 2010-ben nagyon korán, február 23-án érkezett vissza Afrikából az első gólya. Veszprém megye Tüskevár községében pillantották meg az első hazaköltöző madarat. (Másik költözőmadarunk: a fecske.)

     A képen a fehér gólyát láthatjátok – a fekete gólya nyaka és háta is fekete, csak a hasa fehér. Mindkettő aránylag nagy madár, hosszuk eléri az egy métert. Április közepétől augusztus végéig lehet őket Magyarországon megtalálni, a telet Afrikában töltik.

     Ha gólyát szeretnél megpillantani, fészkét a magasban keresd: kéményekre, fák és oszlopok tetejére szokták építeni terjedelmes lakóhelyüket. Ez a védett madár halakat, rovarokat, kétéltűeket, gilisztákat és kis emlősöket eszik.

A fehér gólya kelepel, a fekete gólya rekedt sziszegést hallat.

Biztosan hallottátok már azt a hiedelmet, hogy a kisbabát a gólya hozza, vagy a káposztaföldön találják  – természetesen egyik sem igaz.  Ez a hiedelem az eredete néhány népi játéknak is. Rövid tavaszi mondókákat találtak ki, és ezt mondogatták, amikor meglátták az első gólyát. Ha szerették volna, hogy több gyermek szülessen a családba, akkor ezt énekelték:

Egy másik, gólyával kapcsolatos népi játék a Gólya viszi a fiát. Ebben a játékban két idősebb gyerek úgy fog kezet, hogy egymás csuklójába kapaszkodnak. Ekkor egy kisebb gyerek ráül a karjukra, és addig hordozzák ide-oda, amíg el nem fáradnak. Közben ezt mondogatják:

Még egy magyar népi játékot említenék meg, a Gólyázást (vagy Fecskézést). Ha kipróbáljátok ezt a játékot, nagyon vigyázzatok egymás épségére!

Ezt a játékot bottal játszák. Ha csak két játékos van, akkor az egyik feldobja a botját, a másik pedig megpróbálja eltalálni a sajátjával. Több játékos esetén a feldobott botot mindenki igyekszik eltalálni. Eredetileg, akinek nem sikerült eltalálnia a botot, az kiesett. Én javaslom, hogy ne essen ki senki a játékból, folytassátok, amíg kedvetek van hozzá!