Ezernyolcszáznegyvennyolc volt,
szabadságra vágyott a nép,
a nemzetben tettvágy tombolt,
küzdöttek a szabad honért.
Bizakodtak, hitték, vágyták,
harcoltak, hogy tőlük tellett,
népükért és országukért,
melyben éltek, s hűn szerettek.
Lerázni a rabigákat,
függetlenné, eggyé válni,
mert ha szívük egyként dobban,
történhessen szinte bármi,
összefogva a nagy célért,
bíztatva a csüggedőket,
példát adva, lelkesítve,
szabadlelkű álmot szőhet
minden magyar, kinek vágya,
sírig tartó, hű fohásza,
független és békés legyen
hőn szeretett, szép országa.
Most is zászlót lenget a szél,
de óhajunk még a régi;
magyar szívvel, hű magyarként
biztonságos honban élni.
Népünk szíve együtt dobban,
míg ajkunkon himnusz éled…
Anyaföldünk óvó keblén,
magyar szívben magyar lélek.
(Balatonszőlős, 2018. március 15.)