A kereszténység tavaszi ünnepe a húsvét.  Ekkor Krisztus feltámadásáról emlékeznek meg. Sok húsvéti szokás több országban megegyezik vagy hasonló, vannak azonban különbségek is.  Magyarország különösen gazdag a tavaszi ünnepkör szokásaiban.

A megújulás, a tavasz, Jézus Krisztus feltámadásának ünnepe a húsvét. Magyarországon az 1099-es zsinat óta ünnepeljük. „Mozgó ünnep”: a március 22-től április 25-ig terjedő napok egyikén, a napéjegyenlőséget követő holdtöltére következő vasárnap tartjuk.

A tavaszi ünnepkör kezdete – a hamvazószerda – egybeesik a farsangi időszak végével. A finom ételeket és a mulatozásokat a negyvennapos böjti időszak követi. Ez az az időszak, amikor a hívő katolikusok nem esznek húst és zsíros ételeket. Ebben a néhány hétben nem szabad lakodalmat tartani és mulatozni. Kialakultak viszont olyan játékok és tevékenységek, amelyeket a tavaszi ünnepkör alatt is lehetett űzni. Ezek közül néhány: a mancsozás, a métázás, a dólézás és a kutya-sutu.  Az első kettőről részletesen olvashattok az Óperencia magazin húsvéti különszámában. A másik kettő délkelet-magyarországi böjti időtöltésről itt írok.

Kutya-sutu (vagy cserkabola, forgó malom, ördög-motolla)

Beástak a földbe egy vastag faoszlopot úgy, hogy a föld felszíne felett kilátsszon egy méter belőle. Ebbe fúrtak egy lyukat, amelybe egy nyakszeget helyeztek, majd a szegre egy 4-5 méter hosszú gerendának a közepét illesztették rá. A gerenda két végére felült egy-egy fiú, akiket a társaik addig mozgattak, pergettek, amíg ők el nem szédültek.

Dólézás (vagy bigézés, pincikézés)

     Ezt a játékot országszerte ismerték. Kellett hozzá egy bige (dólé, pincike, pilincke stb.), egy kb. 10 cm hosszú és 3 cm széles, mindkét végén kihegyezett fadarab. A bigefa (kánfa, verő, levatta stb.) egy 60-70 cm hosszú faléc volt.
A játék menete:
A bigét egy kis földbe vájt lyukba helyezik. A játékos bigefájával alányúl, és igyekszik a bigét úgy kilódítani, hogy minél messzebb szálljon. A kapó játékosok megpróbálják elkapni a repülő bigét. Ha sikerrel járnak, akkor az ütőjátékos kiesik.
Ha nem kapja el senki a repülő bigét, akkor az ütőt le kell tenni a földre. Aki a lepottyant bigét felkapja, elhajítja a bigefa felé. Ha el is találja, akkor ő lesz a következő ütőjátékos.
Ha a kapó játékos nem találja el a bigefát, akkor az eredeti ütőjátékos felpenderíti a bigét a levegőbe, és amilyen messzire tudja, elüti. Háromszor próbálkozhat. Az utolsó ütés után lemérik, hogy milyen messzire került a bige a lyuktól (például hány lépésre van tőle). Ez alapján pontozzák a játékost. Aki legelőször ér el egy meghatározott pontszámot, az a játék győztese.

      (Kép: Magyar Néprajzi Lexikon)

Karikázó

A leányok kedvenc időtöltései közül a karikázást említem meg. Ezt a táncot nem zene kisérte, hanem a énekszó. A tánc lépései, sebessége és a hozzájuk tartozó énekek falvanként, megyénként változtak.

A youtube.com weblapon többfajta karikázó táncot nézhettek meg. Közülük ajánlom néhány kedvencemet: a  Zempléni karikázót és a Szlavóniai karikázót a Budapest Főváros Bartók Táncegyüttes előadásában, és egy Kalocsai karikázót.

Ostorosi asszonyok karikázót táncolnak, és közben énekelnek. Az 1930-as évekből.

A húsvétot megelőző vasárnapot virágvasárnapnak, az azt megelőző hetet pedig virághétnek nevezzük, mert ekkor került a legtöbb virágmag a földbe.

Virágvasárnap több helyen játszották, és néhány településen még mai is űzik a kapus-vonulós játékokat. Ezek közül a legismertebb a Bújj, bújj, zöld ág című játék. Az ének szövege és dallama tájegységenként változik. A weblapon két változatát olvashatjátok: a kapus-hidas (almás-körtés) és a nyulacskás variációkat.

A képen a karolinai magyarok előadásában láthatjátok a játékot (International Festival of Raleigh, 2009).

A közismert ének még egy változata:

     Az ország bizonyos területein egy másik virágvasárnapi hagyomány is élt: a kiszehajtás. A menyecskeruhába öltöztetett fabábu a telet, a böjtöt és a betegségeket jelképezte. Ezt vitték végig a falun, majd a település végén vagy vízbe vetették, vagy elégették. Ez a szokás is él még néhány helyen, például Győrladaméron. A képen látható kiszebábut ott készítették.

Tojás hímzési technikák:

Húsvét másnapja a vízbevető, a vízbehányó vagy közismertebb nevén a húsvéthétfő. Ez a nap a magyarlakta területeken olyan hagyományról híres, amelyet csupán Európa néhány országában ismernek. A húsvéti locsolásnak a víz tisztító erejébe vetett hit az alapja. (Kép: locsolás a karolinai húsvéti táborban.)
Faluhelyeken a kútból merített hideg vízzel locsolták meg a leányokat, mégpedig egy teli vödörrel. A városokban a szódásüveges és a kölnis locsolás terjedt el leginkább. Mindkettő jutalma a piros tojás és a finom házi sonka.
A locsoláshoz a fiúk és a legények hosszabb-rövidebb locsolóversekkel kértek, kérnek engedélyt. Például így:

A weblapon található locsolóversekhez kattints ide!