Szamosvári Éva illusztrációja
(Előzetes az Esőcsepp utazásai könyvből. Második fejezet.)
Egyik nap a szilaj fogócska után Csepp, Csipp, Csöpp lekuporodott az egyik szobában:
– Én azért félek egy kicsit a zuhanástól – vallotta be Csipp.
– Én attól tartok, hogy ha leérek, megütöm magam – súgta Csöpp, majd Cseppre nézett. – És te? Nem félsz semmitől?
– De igen – válaszolta a barátja. – Én azon aggódok, hogy mi történik majd velünk, ha leérkezünk a földre.
Elhallgattak. Ezt egyikük sem tudta pontosan. A felnőttek közül volt, aki végtelen víztömegről beszélt, mások sebes folyású patakokról meséltek, de a leghihetetlenebb történetek a hófehér mezőkről szóltak, amik északon borították be a hegyeket. Nem tudták, rájuk mi vár majd.
Hamarosan azonban elérkezett a nagy nap, és ők ott álltak a nagy erkélyen, indulásra készen. Az ég kék volt, a nap is sütött. Amikor a legöregebb esőcsepp megadta a jelet, a három jó barát összekapaszkodott, és ugrott. Csipp behunyta a szemét, és sikított. Csöpp szakadt el tőlük először. A szél elválasztotta őket. Hamarosan Csepp egyedül maradt. De a közelében még sok esőcsepp zuhant a föld felé. Amikor már közeledtek, Csepp látta a kiszáradt talaj repedéseit, a fákon lekonyuló leveleket.
Egy bokor zöld levelére érkezett meg, és puhán siklott le a levél erezetén. Közben hallotta a bokor suttogását:
– De jó, hogy megérkezett az eső. Lemossa rólam a port, felüdít.
Csepp nem hallott többet, mert már a bokor ágához ért, siklott tovább az ágon, majd a törzsön, végül a talaj mohón beitta. Itt mindenféle apró lények tapadtak Csepp ruhájára.
– Hé, ti kik vagytok? Miért tapadtok rám?
– Mi vagyunk az ásványi anyagok – felelte egy zöld színű.
– Micsoda? Még soha nem hallottam rólatok!
– Pedig nagyon fontosak vagyunk – válaszolta egy sárga színű.
– Eddig szép áttetsző volt a ruhám, ti pedig elszíneztétek.
A gyökerek szomjasan szívták be az esőcseppeket. Csepp egy pillanatra úgy érezte, mintha kiszorult volna belőle a szusz, olyan szűk volt az a hajszálvékony ér, amibe bepréselődött.
– Jaj de finom – suttogta sok hang körülötte.
Csepp meglepődve tapasztalta, hogy immár nem lefelé, hanem felfelé utazik. A bokor belsejében haladt egyre magasabbra, mígnem a levelek pórusain újra kilépett a nagyvilágba. Abban a pillanatban a Nap, mintha egy hatalmas szívószálat használna, felszippantotta. Ilyen gyors utazáson még soha nem vett részt. Mintha megváltozott volna a ruhája, a teste, nem is víz volt már, hanem pára, ő volt, de még sem ő. Aztán egyszer csak, mintha egy hatalmas kéz kinyúlt volna, behörpintette őt a felhőpalota.
Garay Zsuzsanna Esőcsepp utazásai című könyve megrendelhető az alábbi honlapokon: