Egy földmívesnek három fia született. Annyira egyformák voltak, hogy idegenek ikreknek vélték őket.
    Békés életük volt, sok munkával, kevés pihenéssel. A fiúk szorgalmasan dolgoztak családjuk földjén, szívesen teljesítették atyjuk kéréseit, s megtanulták, hogy a ki sem mondott elvárásoknak is megfeleljenek.
    Egyik derűs tél végi napon atyjuk váratlan feladattal bízta meg őket:
    – Felnőttetek, fiaim! Itt az ideje, hogy próbára tegyétek önmagatokat. Akkora darabot vethettek be közös birtokunkból, amekkorát akartok. – Egyiküknek búza-, másikuknak kukorica-, harmadikuknak mákvetőmagot adott.