Nyár kacsint be az ablakonegy tikkadtságos hajnalon, fénye a redőnyt törve átmagával füröszt hűs szobát. Paplant ébreszt és takarót, lajháros-lusta ágylakót, tarisznyájában új virág,– nem kap a szirma hőgutát -, s van benne friss vakáció,egy tópartra szánt rádió,fecskék cikázó röpte száz,veríték-lázas kerti ház… A dinnye tőle cukrosul,nevet a Nap rá huncutul, izzad az erdő, fű,… Balogh József: Nyár olvasásának folytatása