Szedegeti a cókmókját,
búcsúzkodik már a tél,
szelek szárnyán, szellő lován,
belibben a tavasztündér.
Csillámporos pálcájával
varázsol új világot,
hó-itatta latyakföldre
csengettyűs hóvirágot.
Egyet suhint, felhő oszlik,
hunyorog a napsugár,
kettőt suhint, és a földön,
szétárad az illatár.
Hármat suhint, erdő ébred,
serénykedik sok madár,
fészek mélyén fiókahad,
ízes falatokra vár.
Suhint jobbra, suhint balra,
illatozik sok virág,
fussunk gyerekek a rétre,
ott vár ránk a jó világ!