Jégcsap csillan a cserepek csőrén,
fák koronáján csilingel a szél,
hókristályok csücsülnek az ágon,
csend bölcsőben ring az éj.

Csél-csap üstökös siklik az égen,
kíváncsin csodálják a csillagok,
ácsorogtak eleget az éjben,
lennének inkább vándorok.

Csetlik, botlik egy kicsinyke csillag,
megpihen végül hófelhő alatt,
Hold anyóka puhán betakarja,
s köréje gyűjti az álmokat.

Szundít már a csillag gyerekecske,
álmában csodaszép világot lát,
hópehelyként ficánkol a légben,
s várja a földön egy kedves barát.