Februárban, farsang felé elkergetjük a telet, bár szép volt a nagykarácsony, fáztunk éppen eleget, kérünk egy kis meleget! Jelmezt öltünk, síppal-dobbal lármázunk egy keveset, hogy a hosszú, szürke álom érjen véget, ha lehet, s ne hozzon több hideget. Így várjuk a langyos tavaszt számláljuk a perceket, reggel-este, napról-napra, a kedvünk is kedvesebb, ha az égbolt… Pápai Ildikó: Tavaszköszöntő olvasásának folytatása