(Énekelhető a „Láttál-e már valahol…” című magyar népdal dallamára)
Szép Kárpátok szívében
élünk réges-régen,
osztoztunk az örömön,
bún és dicsőségen.
Sokat tűrt a magyar nép,
sok zsarnok bántotta,
elvándorolt sok honfi
messzi országokba.
Szívük mégis visszahúz,
lelkük magyar lélek,
szeretik az óhazát,
ameddig csak élnek.
Büszke vagyok hazámra,
büszke a nemzetre,
életfámat tápláló
magyar gyökeremre,
búzakalászt ringató,
aranyló határra,
bölcsességét átadó
jó anyám szavára.
Szívem érző, magyar szív,
lelkem magyar lélek,
meghatároz életfám,
ameddig csak élek.
Én vagyok az új ágon
bimbózó virága,
magyar szívvel, lélekkel
jöttem e világra.
Majd, ha bölcsőt ringatok,
érzi fiam, lányom,
magyar szívvel szeretni
legjobb a világon.