Kőrisfára varjú röppen,
minden tolla fekete.
Vígan látja: sajtot rejt a
nadragulya levele.
Mint a villám, lecsap rája,
csőre csípi ügyesen.
Róka Rudi
szeme csillan,
nem pihen az
esze sem.
Róka módra kezd a szóba,
álnok hangja hízeleg:
– Úgy hallottam, az erdőben
legszebb ének a tied.
Varjúmadár örömében
illeg-billeg fenn a fán.
– Szép hangodért –
szól a róka –
irigyel a csalogány.
Mézes szóval dalolásra
biztatja a madarat.
A hiszékeny varjú begye
büszkeségtől kidagad.
Tetszik neki
a dicséret,
messzi száll a
,,varjú-kár”.
Pottyan a sajt.
Róka Rudi
veszi, viszi,
eszi már.