A kis Kati, Kati bogár,
kinyitotta szárnyát,
reggeli nap csillogtatta
szép piros kabátját.

Illegett a rozmaringnak,
várta a fű bókját,
és amikor elszállt volna…
nem találta foltját.

„Ilyen szégyent! Tegnap mostam!
Lefújta a szellő?
A hetedik kis pettyemet
hol rejti az erdő?”

Szaladt ide, futott oda,
nem lelte a pettyét,
hogyha holnap megtalálod,
vidd el neki hírét!

Megörül majd, s meghív téged
katica vendégnek,
s vigyél neki egy-két pettyet
hátha kell szegénynek!