Ablakomból hallgatom: az
öreg Szél mesél.
Elmondja, hogy hogyan sír-rí
százezer levél.

Szeretnének még maradni
ott az ághegyen,
de ez a szél – pajkos, öreg –
csak-csak nem pihen!

Azt susogja a fák felett
– itt bent hallgatom –:
„Hamarosan itt lesz a tél,
hideg lesz nagyon!

Minden levél bújjon össze,
Avar-puha ágy!
Melegítse a fák alját,
mint a jó anyák!

Az ablakomból hallgatom,
hogyan fúj a szél.
Fáj a szívem, szomorkodik:
Lassan itt a tél.