Meseerdő szélén játszanak az őzek,
a tavaszi szélben vígan kergetőznek.
Az ibolya virág szirmait kitárja,
régóta vágyódik meleg napsugárra.

Minden állat vigad, örül a tavasznak,
de nyomuk sincs sehol a fürge nyulaknak.
A mackó így dörmög:- Vajon hol késhetnek?
Szarka szól a fáról:- Húsvétra készülnek.

Festik a sok tojást, szorgosan dolgoznak,
tudom, hogy húsvétkor majd nekünk is hoznak.
Összenéz két csibész, farkas és a róka,
nagyon figyelnek már a fecsegő szóra.

Súgta a farkasnak a ravaszdi róka:
– Legyünk mi a nyulak, az lesz majd a móka.
A farkas csak bámult, de egy nagy fa alatt,
elmondta a róka, hogy mit ért ez alatt.

Fenn a fa tetején a harkály is hallja,
miként szövetkezik a két gonosz bajra.
Szaladt a mackóhoz, segítségét kérte,
és azt, amit hallott, rendre elmesélte.

Hogy a két ravaszdi azt tervezi éppen,
elrabolják majd a tojásokat szépen.
Azután felveszik a nyúl álruhákat,
és az őztanyánál ejtenek gidákat.

Háborog a mackó:- Ők lesznek a nyulak?!
Na, majd résen leszünk, jöjjenek az urak!
Most az őzikékhez és nyulakhoz szaladj,
de ne tudjon erről semmit a két ravasz.

El is jött a húsvét, s két hatalmas zsákban
ott volt a sok tojás, egy nyúl ajtajában.
A két gonosz gyorsan a hátára vette,
nyúl álruhát öltve indultak sietve.

De a zsák nehéz volt, le-leültek nyögve,
izzadt homlokukat gyakran törölgetve.
Remegett a lábuk, inuk majd megszakadt,
lihegve fújtattak a nagy zsákok alatt.

Az őztanya előtt terhüket letették,
és az őzikéket nyomban hívni kezdték:
– Nézzétek gidácskák, ebben a két zsákban
sok, sok piros tojás vár a kis gidákra.

Ezzel a zsákokat máris bontogatták,
és a tartalmukat ki is borították.
De amint meglátták, méregbe gurultak,
mivel a zsákokban, csak nagy kövek voltak.

Összeugrott rögtön a két kapzsi ezen,
kopogott a sok kő kézen, lábon, fejen.
Egymást hajigálta farkas és a róka,
kacagtak a nyulak, őzek egy bokorban.

Gonoszokat végül a mackó elkapta,
vélük a barlangját kitakaríttatta.
Most is ott söpörnek és sikálnak egyre,
nincs már az őzhúsra egyiknek se kedve.