Január és február a vidám mókázás időszaka.  Január 6-án kezdődik a farsang, de minden évben máskor fejeződik be.  Egy kis számolással megtudjuk,  mikor van az ünnepnek vége: húsvétvasárnaptól kell visszaszámolni 40 napot (kivéve a vasárnapokat).  2010-ben a farsang vége – vagyis hamvazószerda – február 17-re esik.
A farsang a tavaszvárás örömünnepe.  Már évszázadok óta jelmezes felvonulások, lakodalmak és disznótorok jellemzik.  Közel a tél végéhez  az emberek már várva várják a tavasz közeledtét, ezért jelmezekkel, maszkokkal próbálják elijeszteni a telet.  Ezenkívül úgy gondolják, hogy ha sokat esznek és isznak ebben az időszakban, akkor a természet is kedvet kap hozzá, és sok termést hoz az évben.
A farsangi köszöntés alatt jelmezbe öltözött gyerekek, fiatalemberek, néha tanítók jártak házról házra a faluban.   Ahol beengedték őket, ott verses, énekes köszöntőket mondtak, majd a házigazdáktól ajándékokat kaptak: pénzt, tojást vagy szalonnát.
Nagyobb falvakra jellemző volt a farsangi felvonulás vagy falujáró menet.  A résztvevők emberi vagy állati jelmezekbe öltözködve haladtak végig a településen, miközben egy dramatikus játékot is előadtak.
A farsangi időszak nevezetes napjai:

• Január 6.: Vízkereszt (a Három Királyok napja): A farsang kezdete
• A Vízkereszt utáni első hétfő: regölőhétfő.  A Dunántúlon az eladófélben lévő leányoknak ekkor regöltek vőlegényt.
• Farsangfarka: a leghíresebb farsangi napok az ünnepi időszak végén.  Ezek: a farsangvasárnap, a farsanghétfő, a húshagyókedd és a hamvazószerda.  Ez az utolsó nap a negyvennapos böjt előtt, amikor még annyit szabad enni a hagyományos farsangi ételekből, ki mennyit akar: kocsonyát, káposztát és fánkot.  A hamvazószerdát követő torkos csütörtök – habár a húsvéti böjt kezdete – a farsangi maradékok elfogyasztásának a napja.  A böjt alatt viszont húst nem szabad enni, csak tésztát, aszalt gyümölcsöt, leveseket és más böjti ételeket.

Bizonyos vidékeken úgy tartották, hogy az eladósorban lévő lányoknak  a farsang idején mindenképpen párt kell választaniuk.  A farsangi időszak végén a vénlányokat különféle módokon kifigurázták, például az úgynevezett tuskóhúzással.  A falun – nagy zajjal – végighúzott tuskót a legények a vénlányok kapujára kötötték, és lánycsúfoló dalokat énekeltek.
Mohács napjainkban is őrzi a népi farsang, a karnevál hagyományát.  Itt minden évben megünneplik a busójárást, amely turisták tízezreit vonzza magához. A népszokás eredetéről így írnak Mohács város honlapján:

[blockquote]     „Mohácson a hagyomány eredetét a törökűzés legendájával is magyarázzák. A mondának – mely szerint a Mohács-szigeti mocsárvilágba menekült őslakos sokácok megelégelve a rabigát, ijesztő álarcokba öltözve, maguk készítette zajkeltő eszközökkel, az éj leple alatt csónakokkal átkelve a Dunán, kizavarták a törököket Mohácsról – aligha van történeti alapja. A város 1687-ben szabadult fel a török uralom alól, s a sokácság nagy arányú betelepítése csak mintegy tíz évvel ezután kezdődött meg. Minden bizonnyal a balkáni eredetű sokácok korábbi hazájukból hozták magukkal a szokást, mely aztán Mohácson formálódott tovább és nyerte el mai alakját. A népszokás megjelenéséről a XVIII. század végéről vannak az első adatok.”[/blockquote]

     Cikkek a farsangról:

     A busójárás is a világ szellemi kulturális örökségei között (cikk forrása: kultura.hu)

     Ebben a cikkben arról olvashattok, hogyan készíthettek egy  busóálarcot: Farsangi hagyományok őrzése – busóálarc készítése.

     Egy másik cikk a farsangról: Farsangi bálok – a múltban és a jelenben.

Irodalmi művek a farsangról:

Rövid versek gyűjteménye jelmezesek bemutatásához:
Versek jelmezesek bemutatásához – Mentovics Évától
Versek jelmezesek bemutatásához – Tali Gittától

Farsangi versek

Farsangi mesék

Farsangi énekek