(Szavalóversenyre ajánlott vers)

Mennyi tudós törte fejét egy bonyolult képleten!
Mit tegyen, ki boldogtalan, szeretetre képtelen?
Mitől nyílna száján mosoly, borús szemén csillagok,
hogy fakadna arcán derű, mely másra is átragyog?

Hogy költözne életöröm sivár, morcos lelkébe?
Szirupban, vagy kapszulában, tablettában venné be?
Erdő-mező gyógyfüvei, bogyói vagy friss főzet,
amitől a méla közöny szeretetté fejlődhet?

Nem kell hozzá száz professzor, tudományos kísérlet,
Boldogságtan Lexikonok, Életöröm Intézet,
ne hirdessék gyógyszergyárak, csodaszerek sincsenek,
mert nincs titok, hisz a módját tudja minden kisgyerek…

Nyisd ki szíved rejtett zárját, szabadabb, ha nincs lakat,
lüktetését ne gátolja bosszúság, vagy rút harag!
Tárd ki lelked, napfény járja, Hold ezüstje, szép szavak,
ahol eddig félhomály volt, s apró öröm néhanap.

Felsejlik egy másik világ, s ott, belül ver majd tanyát,
érezd, amint eggyé váltok, s halld varázsos dallamát!
Mosolyogj hát, hisz mosolyod átsuhan az arcokra,
szeretetet nem csak kapni, adni is egy nagy csoda.