Megtekintések száma: 1 381
Bár a hó még eltakarta,
vágyódott a szép tavaszra.
Felébredt a cinkeszóra,
s hópaplanját félretolva,
kikémlelt ott, szép szerényen,
egy sombokor rejtekében.
Langy tavaszi szélre várva,
bimbót bontott zsenge szára.
Arany fényét rácsorgatva,
Nap színezte, napról napra,
s hogy szép legyen éjjel álma,
Hold ezüstje szállt szirmára.
Kelyhére a pirkadattal,
harmatgyöngyöt szórt a hajnal,
abban fürdött minden reggel,
s megszáradt a napmeleggel.
Ha kibomló szirmát tárta,
szellő fürdött illatába’,
szépségétől elbűvölve,
méhek dongták, zsongták körbe.
Híre futott; – Kinyílt újra,
a szép tavasz hírhozója!
Kék ibolya – szerény szépség –
elűzi a telet végképp.
(2019. március 18.)
Kapcsolódó bejegyzések
- Mondd csak, nagyi: a te hajadmitől fehér, mint a hó?- Tudod kicsim, télbe léptem,de nem bánom, így a jó.Hajdanában kobakomonszőke tincset fújt a szél.Tudod, mikor tavasz tájána kis bimbó útra kél;szirma, mint a könnyű selyem,színe pompás, zsenge, friss,mint a mezők aranyhaja…olyan volt rég nekem is.Később, mikor nyárba léptem,ragyogott az…
Hóvirág, hóvirág ébredj,pajkos tavasz, gyere végre!Várjuk, hogy fénybe boruljonégboltunk szép, üde kékje. Hóvirág, hóvirág zsendülj,nyújtózz az ég fele bátran,hófehér szirmaid lengénbontsd ki, a téli határban! Hóvirág, hóvirág, öltözz,kelyhed a tél szende éke,tengernyi hószínű fátyolringjon a hűs messzeségbe’! Hóvirág, hóvirág, táncolj,ébressz fel bokrokat, fákat,sármány- és víg cinkenótazsongja be végre a tájat!…
Ibolya, ibolya, virítsz már a réten, gyönyörködsz este a víg tücsökzenében. Tücsökzene ringat este elalvásra, hajnalban megfürdesz az ég harmatába'. Napfény az ebéded, szellők simogatnak: így élsz szép vidáman, hírnöke tavasznak!
