Tó partján, a nádas mellett
kecses szitakötő lány
nézi magát víz tükrében:
– Az arcocskám halovány.

Hogyan fogok sápadt arccal
legényeknek tetszeni?
Hogy az orcám rózsás legyen,
mihez tudnék kezdeni?

Béka úrfi meghallotta
szitakötőnk bánatát,
tavirózsán ringatózva
jó hangosan így kiált:

– Repülj hozzám szép leányzó,
Megoldom én a gondod!
Olyant súgok a füledbe,
belépirul az arcod.

Szitakötőnk mit sem sejtve
repült is a békához,
ki eközben egy szalvétát
kötözött a nyakához.

– Repülj, kedves szitakötő!
Szállj ide a nyelvemre!
S olyant súgok, hogy elpirulsz –
szólt a béka nevetve.

A kis csacska szitakötő
leszállt békánk nyelvére,
s béka úrfi jó étvággyal
be is kapta ebédre.