(Szavalóversenyre is ajánlott vers)
Ha a szülőd gyanút fogva les bele a matekodba,
furcsállva, hogy ma sincs házi, falra tudnál tőle mászni.
Szól: – A töri félretolva, s lefogadom, énekóra,
rajz és tesi lesz csak holnap. Tanulj fiam! Hányszor szóljak?
Mert éber ám, megint látja, ma sem írtál az irkádba,
s minden tankönyv érintetlen. Megdorgál, hogy nincs ez rendben.
Tanulni kell (uncsi szöveg), mert, ha sumákol a gyerek,
rövidesen minden irka pirossal lesz teleírva.
Persze, az még inkább necces, ha ott virít majd pár egyes.
Garantáltan mérges, bősz lesz, s azután már nem menőzhet
sem piacon, sem a boltban, ki lurkója tanul jobban.
Tanulni kell (mondják, szokás), mert magától semmi tudás
nem bújik a kobakodba. Meglehet, a tornasorba’
te feszítesz ott, legelöl, ami szuper is egyfelől,
de ész bizony nem jár azzal, ha valaki egy arasszal
magasabb, mint harminc másik. Ha okos vagy, onnan látszik,
a tanórát nem alszod át, max. pontszámos legtöbb dogád,
a puskázás sose csábít, tőled másolják a házit,
nem fáj fejed, s nem hasogat, ha befut egy röpdolgozat
(és lehet, hogy pár kérdést fölvet), a tanárod tanul tőled.
Még ha fáj is, nincs mit tenni, strébernek hív majd’ mindenki.
De van, aki lébecol csak, és parázik, mi lesz holnap,
puskákat gyárt, szomszédról les, ne legyen a röpke egyes,
s ebédjét is neki adná, csak legyen egy kettes alá.
A dilemmád helyén való: népszerű, vagy jó tanuló?
Vagy tán lehetsz mind a kettő? Ha cikiznek, nem túl menő.
Rajtad múlik, s így lesz rendben; légy okos és jó fej egyben,
mert ki tanul, lehet bármi. Ideje hát kipróbálni!