Csuda dolog történt reggel.
Hogy is mondjam? Fura volt,
mikor reggel a suliba
Buksi velem kutyagolt.

Persze anya kísért minket,
egyedül még nem megyek.
Biztos félt, hogy baleset ér,
vagy esetleg elveszek.

Elindultunk, úgy, mint máskor,
ám az ajtón kilépve
elámultam. Mi borult rá
a szendergő vidékre?

Eltűnt minden fa a kertben,
nem látszik a kutyaház.
Mi lehet ez? Varázsfelhő?
Tejfölszerű kulimász?

Eltűnt a kert, el az utca,
el a sarki kenyérbolt,
ameddig a szem ellátott,
minden csupa fehér volt.

Szerintem, csak anya tudta,
merre megyünk, úgy hiszem.
Dörzsölhettem a szememet,
nem látszott a suli sem.

Körös-körül apró cseppek
lengtek ég és föld között,
minden elbújt körülöttünk,
ködruhába öltözött.

Ködben ballag, jégen csúszkál,
fákon zenél, sír a szél.
Azt se látja, merre fusson,
a ködfátyol égig ér.

(2014.12.03.)