Konyhakertek közelébe”
álldogál egy kis legényke.
Ugyan bizony, mit beszélek?
Karjai a fákig érnek.
 
Kócból készült borzas haja,
hosszú sálját félrecsapja.
Mókás fején pörge kalap –
tarka csíkja körbeszalad.
 
Pantallóját madzag tartja,
mintás póló libben rajta.
Kosár fityeg bal karjában,
fél lábon áll – egymagában.
 
Ruházata toldott-foldott,
cipőt, csizmát sosem hordott,
fürkészi a kiskerteket,
minden szárnyast elhesseget.