(Szavalóversenyre ajánlott vers)

Mi lenne, ha rossz lennék ma? Izgibb lenne ez a nap.
Bár úgy hiszem, rossznak lenni kicsit fura feladat.
Elkezdhetném akár reggel, mikor anya kelteget.
Simogathat, puszilgathat, ki se nyitom szememet.

Később pedig reklamálok, hogy korán van, alszom még!
Azután a mosdóba is csak sokára cammognék.
Kinyomnék vagy fél tubusnyi gyümölcsízű fogkrémet,
fogkefémmel szerteszéjjel kencézném az egészet.

Rég egyedül öltözködök, most nem fogok, de nem ám!
Elvárom, hogy édesanyám húzgálja a farmert rám.
Az oviban nyelvet nyújtok mindenkinek, egyenként.
– Így köszönök – jelentem be dacosan a fegyvertényt.

Elgáncsolom a fiúkat, a lányokat megcsípem,
s kiabálok: – M’ért nem játszik velem soha, senki sem!?
Ha leves lesz, kipacsálom, ha főzelék, szétkenem,
golyót gyúrok a kenyérből… Fegyvertáram végtelen.

Dömperemmel nekimegyek asztalnak meg szekrénynek,
az alvásnál úgy brummogok, hogy mindenki felébred.
Ha rám szólnak, rúgkapálok. Csitítgatnak? Bömbölök.
Úgy eldobom plüssmackómat, hogy a földre hömbölög.

Vásott leszek, olyan vásott, mint Ferike pénteken,
és Bálintka legóvárát ma tutira szétverem.
Lányoknál, a babazsúron fellököm a babákat,
s úgy elbújok a szekrényben, senki rám nem találhat.

A kancsóból „véletlenül” kiborítom a teát,
eperszósszal kenem össze a mosolygós Rebekát.
Homokvárat építenek? Amint kész lesz, rálépek.
Ha új készül, széttaposom, úgy intézem, ráérjek.

Feleselek, flegma leszek, nem hallgatok nevemre,
a verset a többiekkel juszt se mondom egyszerre!
Van előttem néhány példa, s ragad a rossz, mint a kosz.
Nekem lehet csak igazam! Csöndet! Ne is vitatkozz!

Mindig mondják: – Jaj, de drága, mint egy angyal, jó gyerek!
Egy angyalnak rosszalkodni mit gondoltok, hogy lehet?
Milyen érzés gonoszkodni? Hát az ember kíváncsi…
Persze, félek, fárasztó lesz ennyi rosszat csinálni.

Tudom, vásott, rossz kölyökként izgibb lenne ez a nap,
de egy kicsit tarok tőle. Megterhelő feladat.
Bizonytalan vagyok ezért, s egyre azon agyalok,
mi lesz akkor, ha megtetszik, s örökre úgy maradok.