Reggelente hófehér
köd pihen a tájon,
süvöltő szél didergős
dalt suttog az ágon.

Erőtlenül süt a Nap,
egyre feljebb kúszva,
a szőlőcsősz élelmet
csomagol az útra.

Seregélyek hada száll,
akár egy nagy felhő,
lakmároznak szüntelen,
míg a szüret eljő’.

Fittyet hányva a csőszre,
madárijesztőre
lecsapnak az illatos,
zamatos szőlőre.