Nemrég még zöld levél voltam,
tölgyfaágon himbálóztam.
Virágok közt nevelkedtem,
egyre nagyobb, zöldebb lettem.
 
Kis méhecskék zsongtak körbe,
néztem magam víztükörbe’.
Később virágaim helyett
ágamon makk nevelkedett.
 
Zöld volt, apró, mint egy babszem,
élvezettel nézegettem.
Kalapjukból előbújva
ott billegtek egy csokorba’.
 
Híztak, nőttek, megbarnultak,
s egymás után mind lehulltak.
Közben én is öregedtem,
zsugorodtam, töpörödtem.
 
Színem barna, hangom csörgő –
hátára vesz őszi szellő.
Felkap, reptet a magasba,
s aláhullok az avarba.