Kötélhágcsón fut a fára,
hálót csomóz sebesen,
pedig tél jő, fagyos, szeles,
nem tréfa a fele sem.

Reggelente, mint a gyöngysor,
úgy ragyog a hálója.
Azt súgja a hűvös szél is:
–- Rejtőzz, fuss el, záróra!

Fagy lehel már dércsillámot,
s pelyhek szállnak, nézd, amott!
Vár a fészer ezer zuga…
költözz oda, szép napot!

Beszőhetsz majd minden sarkot,
s kötélpályák serege
ékesíthet pallót, lécet,
szaltózhatsz ott kedvedre.

(2010. október 21.)