Domboldalon kicsi ház,
ott lakik a kecske,
felesége otthon várja,
vele van a két gidája.
Hanem közel a berek,
hol a farkas tekereg!…
– Jaj de kár – szól Kecske néni –,
énnekem is el kell menni,
vigyázzatok, jó fiaim,
ha nem leszek itthon,
erre jár a gonosz Farkas,
be ne jöjjön titkon.

A két gida megígéri,
s így folytatja Kecske néni:

– Az ajtót jól bezárjátok,
senkinek ki ne nyissátok.
Nézd csak, fehér az én lábam,
majd én ezt bedugom,
hogyha megint hazajövök,
nektek a kulcslyukon.

Megérti a két kisgida
s így folytatja Kecske mama:

– Ha valaki dörömbözne,
kiáltsatok, hogy: Nem jössz be!
De ha édesanyánk vagy,
dugd bé a fehér lábad!
Ha bedugom, kinyitjátok,
nem jut be farkas hozzátok!

A gidák ígérik roppant,
Kecske anyó vígan toppant.
De most jön a farkas, s fülel
a kulcslyukon hosszú füllel!

– Megismertek, ha szólok is,
édes nektek a hangom is!
Ezt mondom én majd odakinn:
tele van a tőgyem tejjel,
tele van a szarvam vajjal,
eresszetek be, fiaim!

Megöleli két gidáját,
megcsókolja szemét, száját,
Farkas koma elsompolyog,
és a bokorban mosolyog!
Kecske néni eltávozik,
és egy cseppet sem aggódik!

Jön mindjárt a Farkas koma,
vastag hangon ezt mormogja:
– Anyátok vagyok idekinn,
tele van a tőgyem tejjel,
tele van a szarvam vajjal,
eresszetek be, fiaim!

A két gida csodálkozik,
ezt a hangot nem ismerik!
– Ha a mi jó anyánk vagy,
dugd bé a fehér lábad!…
Juj, fekete, farkas vagy!
Nem a mi jó anyánk vagy!

Hű! A farkas ámul-bámul,
az ajtóról rögtön tágul.
Most már ugyan mihez fogjon,
hogy a gidákon kifogjon?

Elsiet a szemétdombra,
ráakad egy fehér rongyra.
Abba csavarja a lábát,
hogy rászedje a két gidácskát!
Újra zörget a kis házba,
és rákezd a mondókára:

– Itt van anyátok idekinn,
tele van a tőgyem tejjel,
tele van a szarvam vajjal,
eresszetek be, fiaim!
– Ha a mi jó anyánk vagy,
dugd bé a fehér lábad!

Farkas koma be is dugja,
a két gida megbámulja,
mit tegyenek, hiszen fehér,
az ő eszük nem messze ér!

Kinyitják neki az ajtót,
benn a farkas gonosz fattya,
Mind a kettőt hamm, bekapja!
És azt mondja: Ej de jó vót!

Magára zárja a házat,
úgy vackol magának ágyat.
És kényelmesen elhasal,
a kémény alatt nagy hassal!

Jön a kecskeanyó végre,
zörget az ajtón így kérve:
– Anyuskátok van idekinn,
tele van a tőgyem tejjel,
tele van a szarvam vajjal,
eresszetek be, fiaim!

Hát morog-dörmög az ordas,
csalogat a gonosz farkas:
– Ha a mi jó anyánk vagy,
dugd bé a fehér lábad!

Kecske néni megijed,
hát odabent mi lehet!
Meglátja a kulcslyukon,
farkas fekszik a suton.

Friss eszével egyet gondol:
– No, farkas, te csak dorombolj!
Jó helyen vagy kémény alatt!
Evvel a tetőre szaladt,
s két gidától dagadt hasra,
le is ugrott a farkasra.
Az ordasnak megesett,
hogy a kecske ráesett.

Abb’ a percbe kipukkant,
két kisgida kipottyant.
A kis bohók kigurultak,
azt se tudták, hogy hol voltak.
Azt hitték, hogy most ébredtek,
ásítoztak és szepegtek:
– Anyukám még ne kőts fel,
úgy aludtam, mint a tej.

De bezzeg anyjok örül,
S jár két fia körül!
Hogy volt, mi volt, nincs-e baj?
Egy karcolás sincs, sebaj!
Apjuk is jön, Kecske bátya,
a kipukkant farkast látja.

Elmondják, hogy-mint ese.
Kacajnak nincs vége se,
így végződik a mese.