Minden percére emlékezem,
ez volt kiskorom legszebb nyara,
fényképeim, ha előveszem,
azt mondom, bár ma is tartana.
     Végig a Tiszán ladikkal mentünk,
     reggeltől estelig párban eveztünk.

Hol hangtalanul, hol suttogva,
ismerkedve a vízi világgal,
hol gyorsan, hol lassúra fogva
szeltük a vizet nagyapámmal.
     Végig a Tiszán ladikkal mentünk,
     reggeltől estelig párban eveztünk.

Láttunk búbos bankát, kócsagot,
sirályt, vadludat, hattyút, szárcsát,
gólya állt, ahol tócsa volt,
s hallgattuk a nád susogását.
     Végig a Tiszán ladikkal mentünk,
     reggeltől estelig párban eveztünk.

Láttunk rákot, s megannyi kérészt,
a Tisza csak nekünk virágzott,
sorolgattam ezernyi kérdést,
ennyi mindent ugyan ki látott?
     Végig a Tiszán ladikkal mentünk,
     reggeltől estelig párban eveztünk.

Pecáztunk pontyra és keszegre,
fogdostunk kárászt, naphalat,
s ha szúnyogokkal jött az este,
bográcsunk lógott egy fűz alatt.
     Végig a Tiszán ladikkal mentünk,
     reggeltől estelig párban eveztünk.

(A Gyöngykaláris c. kötetből)