Sötétbarna, mahagóni,
paripán jó lovagolni.

Cukor, liszt vagy só az égen?
Bárányfelhők hófehérben.

Felhő sincsen, ragyog az ég,
óceánszín, tolul a kék.

Ózon kell az öreg Földnek:
pompáznak az örökzöldek.

Tulipánfa lila lepel,
szirmát bontja, úgy ünnepel.

Nem nő narancs Karancsságban,
csak ott, ahol narancsfánk van.

Piros nadrág, vörös mente,
vérrel festett naplemente.

Felhőt színez rózsaszínre,
ilyen hát a rózsa színe.

Mikor se Nap, se Hold nincsen,
verébszínű szürke minden.

Koromnál is feketébbre
kéményseprő fest az égre.

Fölhúzzuk a vekkert mára,
sárga lesz az okker párja.

Már csak ez a nóta kellett:
sárgarigó énekelget.

(A Gyöngykaláris című kötetből)