Szép örömünnepre gyűltek a múzsák,
csodatáncot járni Cseke fölött,
lélekmadarak röppentek magasba,
s a szellem csillaga feltündökölt.

Áldásként hullott az isteni szikra,
Kölcsey tollat, papírt ragadott,
csókkal illette a költészet múzsa,
s rímekbe szőtte a gondolatot.

Isten áldását kérte népünkre,
és rút bűneinkre bocsánatot,
békét, megnyugvást szenvedéseinkre,
s imája immár meghallgattatott.

Az isteni Himnusz dallamra vágyott,
s Erkel lelkében fellángolt a dal,
s azóta zengi nemzeti imánkat,
szerte a világon minden magyar.