Vissza a listáhozVersek állatokról

Megtekintések száma: 4 718

Versek állatokról

Guszti, a giliszta

Orgoványi Anikó

Guszti, a giliszta
új kalandra vágyott,
fel akarta fedezni
a híres nagyvilágot.

Kimászott a földből,
hívta őt a túra,
merészen kicsusszant
a forgalmas útra.

Milyen jó is lenne
magas hegyet mászni,
tengerparti fövenyen
lazán dagonyázni,
lombos erdő mélyén
virágot szaglászni,
csigával, szöcskével
vígan barangolni!

Jaj, Guszti giliszta,
ó, te szegény pára,
hát nem gondoltál a
nyüzsgő nagyvilágra?

Sokan járnak erre,
kemény cipőtalpak
el is taposhatnak,
kocsi kerekei
ki is lapíthatnak,
éles madárcsőrök
fel is apríthatnak!
Mi lesz veled akkor?
Vége a kalandnak!

Hamar el is fáradt
Guszti, a giliszta,
megroppant a háta,
kiszáradt a torka,
a porhanyós talajba
bizony vágyott vissza!

Ám a kemény betonon
nem volt még egy rés se,
reménye sem lehetett
így a menekvésre.

Nyiklett-nyaklott, kanyargott,
nem talált egy kanyart ott.

Szerencse, hogy arra jártam,
és hogy éppen rátaláltam,
megsajnáltam,
fölemeltem,
puha földbe beletettem.

S láss csodát!
Guszti, a giliszta
se látott, se hallott,
elfeledett mindenféle
világjáró kalandot.

„Otthon, édes otthon!”
– kiáltott kacagva,
s fúrópajzsként gyűrte magát
a porhanyós talajba.

Az én jó cselekedetem
meg is volna mára,
így ezen a jeles napon
nem éltem hiába.

 

Vissza a listáhozVersek állatokról

Még ebből a témából: Versek állatokról

  1. Hallgat az erdőKányádi Sándor
  2. Csigabiga néneGazdag Erzsi
  3. Disznók az esőbenMóricz Zsigmond
  4. A jámbor medveKányádi Sándor
  5. A pom-pom pókKarsai Gizella
  6. A gavallér zsiráfMóra Ferenc