Leon, a kis kaméleon
egy szép napon elveszett,
keresték őt égen-földön,
de sajnos nyoma veszett.

Pedig nem is ment messzire,
ott volt éppen szem előtt,
csak a színe-váltás miatt
senki sem láthatta őt.

Előbb zöld volt, mint a pázsit,
majd azután kékre vált,
éppen mint a szilva kékje,
jól elrejtette magát.

Sárga lett a citrom mellett,
lila, mint a padlizsán,
piros, mint az érett alma
lengedezik fenn a fán.

Tükör előtt nagyot nézett:
„Ni, egy bohóc odaát!”
Elfelejtett színt váltani,
s leleplezte önmagát.