Az Ugri-Bugri mókusóvodában nagy volt az izgalom! Farsangi bálra készülődtek kicsik és nagyok. A mókusóvónénik a termet díszítették füzérekre tűzdelt dióval, mogyoróval és mindenféle jóval. A mókusgyerekek válogatták a jelmezeket, és igyekeztek megtalálni az éppen rájuk illőt. A kismókusoknak a nagyobbak segítettek öltözködni.

– Te mi szeretnél lenni a jelmezbálon? – kérdezte Picurkát egy nagyobb társa.

– Denevér! – vágta rá Picurka – mert akkor tudnék repülni, meg fejjel lefelé lógni! Az olyan mókás lehet!

Testvére, Bojtosfül bohócnak öltözött, nővére, Csillagszem pedig csillámos póninak. Fürgeláb csigajelmezt választott, amin aztán mindenki jót nevetett, mert ilyen izgő-mozgó, egyetlen percig nyugton nem maradó csigát még senki se látott. Mire mindenki megtalálta a ráillő jelmezt, kezdődött a bemutató. Sorra felvonultak a kismókusok, és bemutatkoztak új szerepükben. Fürgeláb turbó-csigaként rollerrel gördült be a porondra, amivel nagy derültséget keltett. Körbe-körbe rollerezett, olyan gyorsan, hogy csápon lógó csigaszemei csak úgy lobogtak a szélben! Aztán egyszer csak leugrott a rolleréről, és így kiáltott:

– Ne zavarjatok tavaszig! – majd behúzta magát a csigaházba, és magára csapta a ház ajtaját.

Csillagszem négykézlábra ereszkedve galoppozott körbe-körbe, és közben csillámport szórt a közönség fejére. Bojtosfül cigánykereket hányt, Picurka pedig hatalmas denevérszárnyaival csapkodva próbált felrepülni, a közönség pedig sikítva bújt be a székek alá és az asztal mögé.

– Ne féljetek! Én a jótevő denevéretek vagyok! – kiáltotta, majd a verdeső szárnyaival mind leverte a felfűzött diót és mogyorót.

Nosza, erre mindenki előugrott a fedezékéből, és egymás elől kapkodva szedték fel a finomabbnál finomabb falatokat. Ezek után a jelmezversenyt Picurka nyerte meg, mert ő szerezte a legtöbb örömet a társainak.

Ekkor felcsendült a zene, és a jelmezesek vidám táncolásba kezdtek. Még most is ropnák, ha mesémnek vége nem lenne. Jövőre legyenek a ti vendégeitek!