A pitypang régen virágtalan volt,
árokpart szélén halványszürke folt.
Aki épp arra járt, rátaposott,
ő mégis színekről álmodozott.

Betoppant a tavasz, s megszólította:
Ne szomorkodj kis palánta!
Teljesítem három kívánságodat,
bár jár vele némi áldozat!

– Mondd ki bátran, vállalod-e hát?
– Vállalom! – lelkesedett a virág. –
Szeretnék sárgállni, mint a nap!
Mosolyra bírni az arcokat!

– Legyen, ahogy akarod!
Varázsolok neked napsárga virágot!
Mi a második kívánságod?

– Szeretnék hófehér pamacsot,
és ezüstös ragyogást, mint a hold!
– Legyen meg ez is, ahogy akarod!

– Mi a harmadik kívánságod?
– Ezernyi apró csillaggal szállni,
repülni a széllel, világot látni!

– Teljesítem mindhárom kívánságodat,
cserébe kérem az áldozatokat!
– Mi légyen az?

– Sárga virágaid lányok fonják koszorúba.
Bóbitádat elfújva kérdezik: Hány óra?
Leveledből főznek gyógyító nedvet.
Így szolgálod majd az embereket.

– Rendben! Örömmel teljesítem kéréseidet!

Így lett a pitypangnak napsárga virága,
hófehér puffancs bóbitája,
ezernyi apró helikopter magja,
melyeket a szél a karjába kapja,
és suhan velük föl-föl a magasba,
napba, holdba, csillagokba!

Csodálja mindenki, aki látja!