Üdvözöllek az Óperencia honlapon!

A parkban, lenn, a kispadon,
ahol a nénik ülnek,
a lányok és a kisfiúk
csacsogva elvegyülnek.

A hinta leng, a labda száll,
tavaszt dicsér az ének,
a napsütésben könnyedén
elszáll a pulykaméreg.

Ilyenkor jók az illatok,
a szellő is szelídebb,
Tavas...

Asztalunkon volt egy alma,
piros, fényes, illatos,
csak egy apró lyuk volt rajta –
ez egy ház volt, ablakos.

Egy kis kukac lakott benne,
nemrég költözött bele,
eszegette az almánkat,
mindig jóllakott vele.

Bizony-bizony ez a kukac
nálunk igen jól lako...

Kispocok, mamájával és számos testvérkéjével együtt, egy nemrég learatott szántó földbevájt üregében éldegélt. Helynek ugyan szűkében voltak, azonban ettől eltekintve, békében és nyugalomban éltek.

Egészen addig, amíg meg nem kezdődtek az őszi...

Úgy tűnik, hogy idén a tél
eljött hozzánk nyaralni,
hideg fejjel döntötte el,
és nem akart zavarni.

Didergünk és fagyoskodunk
miatta most eleget,
északi szél hozott vele
sok-sok szürke felleget.

Alig pár fok van csak most kint,
nem láthatjuk a nap...

Apa, Apu, Apukám,
figyelj most egy kicsit rám!
Tedd félre a mobilod,
ugye, hogy ezt kibírod?

Foglalkozzál most velem,
szereld meg a kerekem!
Rakjuk össze a LEGO-t,
vagy süssünk valami jót!

Én is segítek neked,
oldjunk együtt kereket!
Járjuk be a ki...

– Honnan jöttél kis nyulacska?
– Vadvirágos rétről,
ibolyáktól illatozó
erdő sűrűjéből.

– Mit csináltál az erdőben?
– Minden nyuszi festett.
Én pingáltam a tojásra
kéklő nefelejcset.

– Mit láttál a hosszú úton?
– Gyöngyös barkaágat,
hajladozó arany...