Forrás fakad, érré válik,
csermelybe fut, az patakig,
patak folyóba torkollik,
folyó szalad folyamágig,
folyam hömpölyög tengerig.
Így jut a csepp óceánig.
Ahogy a csepp elpárolog,
felhőkben az égen gyűlik,
s amikor megszaporodott,
sok cseppje a földre hullik.
Apró vízcsepp – életet ad,
minden szomjas lényt megitat.
Így kereng át földön, égen,
megkeres a messzeségben.
Szükséges, ha eszel, iszol,
ha fürdesz, vagy ha mosakszol.

Tudod-e, inni mi szokott?
Mindenki, ki élni akar.
Az emberek, állatok.
Minden növény harmatot.
Iszik a fű és a bokor,
a rózsaszál és a csokor,
százados fa s a kis moha,
apró bogár, róka koma,
oroszlán és elefánt is…
 
Nagy kincsünk az ivóvíz!
Akkor tudjuk, mikor nincs.