Mákot egyelnék éppen a kertben,
sárgarigópár száll el előttem.
– Millió, milljó! – így feleselnek,
zeng körülöttem, biztat az ének.
 
– Millió, milljó! – füttyenek erre.
– Millió, milljó! – cseng le nevetve.
– Milljó babom lesz? Milljó uborkám?
– Millió-milljó! – szól az akácfán.
 
– Millió, milljó? – kérdezem újra.
Sárgarigópár füttyögi–fújja:
 – Millió! Milljó! – Röpve sietnek,
máris az utcán harsog az ének.
 
Gyermekek onnan csengve nevetnek,
sárgarigókkal ők feleselnek.
Én maradok még (vár ma a munka),
életörömmel milljomosdva.