Megtekintések száma: 439
Ej, mi a kő! tyúkanyó, kend
A szobában lakik itt bent?
Lám, csak jó az isten, jót ád,
Hogy fölvitte a kend dolgát!
Itt szaladgál föl és alá,
Még a ládára is fölszáll,
Eszébe jut, kotkodácsol,
S nem verik ki a szobából.
Dehogy verik, dehogy verik!
Mint a galambot etetik,
Válogat a kendermagban,
A kiskirály sem él jobban.
Ezért aztán, tyúkanyó, hát
Jól megbecsűlje kend magát,
Iparkodjék, ne legyen ám
Tojás szűkében az anyám.
Morzsa kutyánk, hegyezd füled,
Hadd beszélek mostan veled,
Régi cseléd vagy a háznál,
Mindig emberűl szolgáltál,
Ezután is jó légy, Morzsa,
Kedvet ne kapj a tyúkhusra,
Élj a tyúkkal barátságba’…
Anyám egyetlen jószága.
Kapcsolódó bejegyzések
Miért aggódol, lelkem jó anyám,hogy kenyeretek barna, e miatt?Hisz meglehet: ha nincs idehaza,tán fehérebb kenyérrel él fia. De semmi az! csak add elém, anyám,bármilyen barna is az a kenyér.Itthon sokkal jobb ízű énnekema fekete, mint máshol a fehér.
Egész úton – hazafelé – Azon gondolkodám:Miként fogom szólítaniRég nem látott anyám? Mit mondok majd először is Kedvest, szépet neki? Midőn, mely bölcsőm ringatá, A kart terjeszti ki. S jutott eszembe számtalan Szebbnél szebb gondolat, Míg állani látszék az idő, bár a szekér szaladt. S a kis szobába toppanék… Röpült…
Süvölt a zivatara felhős ég alatt,a tél iker fia,eső és hó szakad. Kietlen pusztaság ez, amelyben lakunk;nincs egy bokor se, holmeghúzhatnók magunk. Itt kívül a hideg,az éhség ott belül,e kettős üldözőnkkinoz kegyetlenül; s amott a harmadik;a töltött fegyverek.A fehér hóra lepiros vérünk csepeg. Fázunk és éhezünk,s átlőve oldalunk,részünk minden nyomor...De szabadok…
