Egész úton – hazafelé –
Azon gondolkodám:
Miként fogom szólítani
Rég nem látott anyám?

Mit mondok majd először is
Kedvest, szépet neki?
Midőn, mely bölcsőm ringatá,
A kart terjeszti ki.

S jutott eszembe számtalan
Szebbnél szebb gondolat,
Míg állani látszék az idő,
bár a szekér szaladt.

S a kis szobába toppanék…
Röpült felém anyám…
S én csüggtem ajkán…szótlanul…
Mint a gyümölcs a fán.