Kislányommal már három éve nevelünk pillangókat az otthonunkban.  Az első évben bizony felnőtt fejjel még én is ugráltam örömömben, amikor a hernyóink bábbá alakultak, majd napok múlva megpillantottuk első pillangónkat is.

     Az USA-ban (és bizonyára más országokban is) lehetőség van egy pillangónevelő háló vásárlására.  Ez általában 5-10 hernyóra szóló utalvánnyal érkezik.  A háló évente újrahasználható, de a hernyókat külön kell rendelni. 

Hol lehet pillangónevelő házat vásárolni?  Sok internetes megrendelőhelyről.  Ezek közül ajánlom ezt:

(Amazon.com) Közvetlen link a pillangóházhoz.   Ez egy kisebb változat.

     Természetesen a házi pillangóneveléshez nincs szükség üzletből vásárolt eszközökre.  Tavaly ősszel megpillantottunk egy hernyót a violánkon.  A hernyót egy adag viola levéllel együtt betettük egy közepes méretű bogárgyűjtő dobozba.  Az elkövetkező napokban gondoskodtunk a violalevelek friss feltöltéséről.  Hernyónk szépen nőtt, bebábozódott, és ki is kelt: gyönyörű fekete színű pillangó lett belőle, amelyet elengedtünk.  Ha több hernyónk van, akkor érdemes hálót készíteni egyszerű, otthon is megtalálható anyagokból.
     Lássuk akkor a képes beszámolót a pillangóink fejlődéséről! 

     Április 22-én érkeztek meg a hernyók.  Nem tudom pontosan, hány napja kelhettek ki a petékből, de a méretükből ítélve nem lehettek négy-öt napnál idősebbek.  Egy zárt (steril) pohárban érkeztek, amelynek alján számukra összeállított élelem volt található.  A hernyók mérete kb. 1 cm volt.  Olyan helyet kellett találnunk, ahol a poharat nyugalomban lehetett tartani, közvetlen napsugárzástól védve.  Bár ezen a képen még látszik egy kis pára a poháron belül, azt a következő naptól kezdve sikerült kiküszöbölnünk (a hernyókra a párás környezet káros hatással van.)

     Két nap múlva az állatkáink már legalább háromszoros hosszúságúra növekedtek.  Az edényen belül az élelem jelentősen csökkent, viszont hasonló színű kis bogyócskák tömege kezdett mutatkozni – a hernyók ürüléke.

2009. április 24.

     A három nap múlva készített fotón látszik, hogy a hernyók inkább széltében nőttek és nem hosszban.  A pohárban látható volt első vedlésük maradéka is, picike szőrcsomók.  Ez az előző bőrük összezsugorodott maradványa volt.

2009. április 27.  Az első vedlés után

     További három nap elteltével a hernyók széltében és hosszában is növekedtek, és színük is némileg megváltozott.

2009. április 30.

     A megérkezésüktől számított 13. napon az öt hernyó közül négy felmászott a pohár tetejére, és az ott lévő vékony papírhoz ragasztotta magát fejjel lefelé.  (Nem mindegyik hernyó képes a bebábozódásra, és nem minden báb kel ki pillangónak.)  Ezen a képen már látható egy báb (vagy álca) a háttérben, a többi három még csak a kampó alakú készülődési pózban várakozik.

2009. május 3.  Látható az első álca.

     Másnap reggelre az összes hernyó keresztülment az utolsó vedlésén, és lárvává alakult.  A következő lépés sajnos nem egyszerű.  A pohár tetejét kell nagyon óvatosan levenni, és a papíron függő bábokat a pillangóháló belső oldalára vagy tetejére rögzíteni.  Nekem a cellux ragasztó vált be leginkább, de abból is elég sokat kell használni.  Sajnos a folyamat során az egyik báb addig mozgott, pörgött, amíg leesett.  Ezt most a háló alján tartjuk, egy szalvétán.  Az ő esélye a túlélésre elég csekély.  Ha sikerül éppen megpillantanunk a pillangót, amint kikel a bábból, és óvatosan át tudjuk helyezni a háló falára megkapaszkodni, akkor talán életben marad.  A házikó alján nem képes a nedveket a szárnyába pumpálni, így repülni sem tudna.  A hálón keresztül fényképezve így néz ki a három bábunk.

     A gyerekek csendben szemlélik a pillangóink lárva szakaszát.

     Május 12-én (Öcsém születésnapján) „megszületett”, illetve kikelt az első pillangónk.  10 nappal a bebábozódás után láttuk meg az első állatkánkat, és érdekes módon ez az egyik olyan bábból kelt ki, amelyik a pillangóház alján feküdt.  Valahogy odamászott a hálóhoz, és bele tudott kapaszkodni.  

     A másik érdekesség az, hogy az egyik bábtól már május elején „búcsút vettünk”, mert semmi életjelet nem mutatott.  Betettük egy nagyítós tetejű dobozba, hogy abban szemlélhessük tovább.  Amikor vasárnap kislányom megmutatta valakinek, örömmel hozta felém a tenyerén a szaporán mozgó bábot.  Betettük a hálóba, és reméljük, hogy neki is sikerül az utolsó átalakulás.

    Május 13-án kikelt a többi négy pillangó is, születésnapjuk egybeesik Öcsém kisfiának a születésével.  Az alábbi képeket tudtam készíteni róluk a hálón keresztül:

     Néhány napig még a hálóban tartottuk, de a hétvégén szabadon bocsátottuk őket.  Az első két képen a nagy esemény látható, amint a pillangók először érzik meg szabadságukat. Szerencsénk volt, és az éppen virágzó orgonabokorra szállt le kettő, így közelebbről is megvizsgálhattuk őket.  Az utolsó képen az is látszik, ahogy a pillangó hosszú pödörnyelvével  a nektárt szippantja ki a vrágból.

Kellemes utat, pillangók!