A 16. századig Magyarországon karácsonykor kezdődött az új év. Nyelvünk megőrizte ennek az emlékét: a karácsonyt nagykarácsonynak, az újévet pedig kiskarácsonynak nevezi.

Néhány szokást továbbra is mindkét ünnepen gyakorolják. Ezek közé tartoznak az időjárás-jóslások, az ajándékozás, és az ismerősök köszöntése.
A népi kalendárium összekapcsolja az óév utolsó és az új év első napját, ezért sok szokás és hiedelem megegyezik ezen a két napon. Azért akad néhány, amelyik csak az egyik napra jellemző.
Szilveszterkor például fontos szerepet kapott – és még ma is kap – a zajkeltés, amelynek alapvető célja a gonosz és az óév elűzése. Ezen a napon ugyancsak szokás volt fiúknak és fiatalembereknek házról házra járni, és köszöntőket mondani, énekelni. Ezért jutalmul adományt kaptak.

Az újévi szokások alapja az a babona, hogy az év első napján történt események az év folyamán többször megismétlődnek. Emiatt az emberek csak olyan kellemes, jó dolgokkal akarnak foglalkozni, amelyek megismétlődését egyáltalán nem bánnák. Bizonyos cselekedetek tiltva is voltak (néhol még manapság is vannak): nem szabad a házból semmit kiadni ezen a napon, nem szabad dolgozni, nem szabad mosni, és bár tiltva nincs, de a veszekedést is illik elkerülni. Nem ehetünk baromfihúst, mert a csirke vagy pulyka elkaparná a szerencsénket (ez Szilveszter napjára is fennáll). Ipoly menti szokás az, hogy nem szabad mákot enniük, mert az sok bolhát hozna rájuk az új esztendőben.

Az újév napját időjárás-jóslásra is használták. Ezek közül néhány:

• Ha január elsején csillagos az ég, rövid lesz a tél, ha piros a hajnal, akkor szeles évre számíthatunk.
• Ha napos az idő újév napján, az kedvező új évet, vagy más vidéken jó haltermést jósol.
• Ha január elsején olvadni kezd, az jó bortermést harangoz be.

A leányok férjjóslásra is használták ezt a napot.

• Bukovinában azt tartották, hogy az utcán velük szemben sétáló első férfi neve lesz az ő férjük neve is.
• Gombócokba rejtett névcédulákkal is igyekeztek kitalálni a jövendőbelijük nevét. Amelyik gombóc jött fel legelőször a víz tetejére, az tartalmazta a keresett nevet.
• A párna alá tett tükör – a babona szerint – segített abban, hogy a leány megálmodja jövendő férjét.

Annak is fontos szabályai voltak és vannak, hogy mit lehet enni és mit nem ezeken a napokon. Bizonyos vidékeken a szilveszteri tiltások közé tartozik az, hogy ne együnk halat, mert elúszik vele a szerencsénk. Máshol viszont pont az ellenkezője az igaz: folyó menti településeken a sok halpikkely sok pénzt és ezáltal gazdagságot jósol. A tiltott baromfihús helyett disznóhúst ajánlott enni, mert az előtúrja a szerencsét. A ropogósra sült malac boldog és eredmény teljes új esztendőt jelent. Újév napján ugyancsak szerencsés lencsét, rizst vagy kölest enni, mert az apró magok pénzbőséghez juttatják elfogyasztójukat. A rétes is kedvelt sütemény ekkor, mert az hosszúra nyújtja az új esztendőt és  gazdagságot eredményez.
Ezek a babonák és szokások egy-egy vidékre jellemzőek, és van köztük olyan is, amely bizonyos területeken Luca-napi szokássá vált. Erre példa a hagymakalendárium. A tizenkét részre szedett hagymába (vagy fokhagymagerezdbe) szórt pici só megnedvesedése sok esőt vagy havat jósol arra a hónapra, amelyiket jelképezi. Például, ha a harmadik hagymagerezdben olvad el a só, akkor az nedves harmadik hónapot, azaz márciust jósol.
További szerencse-jelképek közé tartozik a kéményseprő, a négylevelű lóhere és a patkó is.

Írta: Nyquist Gizella

Felhasznált irodalom:
Dömötör Tekla: Néprajz mindenkinek
Tátrai Zsuzsanna és Karácsony Molnár Erika: Jeles napok, ünnepi szokások