Tarka rétről kanyargós út
szalad be a vadonba.
– Ünnep van ma, ünnep van ma! –
Kismadár is dalolja.
Nyári lombok hajladoznak,
tarka lepkék szállnak.
Mit adjak e szép ünnepen
az Édesanyámnak?
Ha a Napot fényes égről
kezembe foghatnám,
rákötnék egy piros masnit,
és ölébe adnám.
Hogyha a sok fénylő csillag
elérhető lenne,
nekiadnám azt is szépen
egy csokorba kötve.
Ha a fénylő, kerek Holdat
kezembe vehetném,
pislákoló kis lámpásnak
szobájába vinném.
De mivel az égbolt távol,
őket el nem érem,
kötök egy szép tarka csokrot
kint, a kerek réten.
Ez a színes virágcsokor
elsuttogja halkan,
amit neked, Édesanyám,
mondani akartam.