Öreg és fáradt megint a Nyár,
fény-haján fakuló napsugár:
ajtókon zörget az Ősz keze.
Csöndes a strand, majd pihenni fog,
még némák a termek, a padsorok,
de maholnap gyerekzaj tölti be.
A soktornyú tudás palotája,
s cimboraságok csodája várja
az apró és nyurga diákokat.
Szívünk újra egymásra tárva,
és ha csendnek jó szó a társa:
az élet miattunk gazdagabb.
Titkokat vigyáz a nyári szünet.
Szolgálni ismét a jó ügyet:
a lényeg csak ez, súgja a szél.
A kezdés, az mindig szent dolog,
hitetik ünnep-szónoklatok.
Vajon a sok szem mit mesél?
Fehérbe öltözött szívvel állunk,
egy tanév: újabb állomásunk.
Ti, felnőttek, ránk figyeljetek!
Tanulás, tábla és kréta vár,
csak te lehetsz fáradt, öreg Nyár,
holnaptól új csodák kellenek!